VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

KALMÁR György

( Tapolcafő, . ? ? 1726 előtt. - , . ? ? 1782. szeptember 4. után. )

nyelvész, költő, író

Pápai és győri iskolaévek után 1743-tól Debrecenben a Ref. Kollégiumban tanult, 1749-től hosszú tanulmányutakat tett külföldön, többek között Kis-Ázsiában. Teológiát és keleti nyelveket is tanult. Oroszországban Lomonoszovval találkozott. 1770-ben (?) rövid időre igazgató-helyettes a Kecskeméti Ref. Iskolában. Az összehasonlító nyelvészettel foglalkozott, egyik fő hirdetője volt a magyar és török–tatár nyelvrokonságnak. (Prodromus idiomatis...Pozsony, 1770.) A világnyelv megteremtésének problémáit tárgyaló művére külföldön is felfigyeltek. ( Praecepta grammatica...Berlin, 1772.) A klasszikus triászt (Baróti, Rájnis, Révai) is megelőzve hirdette a magyar nyelv klasszikus versmértékre való alkalmasságát és ennek bizonyítására legjelentősebb művébe, a Prodromus idiomalis...-ba (1771) két, hexameteres költeményét is beiktatta. 1751-ben több angol nyelvű munkával vett részt az elohim és a benth szavakról folytatott vitákban.
M.: Három veréb hat szemmel. (Kiad: WEÖRES Sándor.) Bp., 1982. – Kalmár György utazásai. (Kiad: WEÖRES Sándor.) Bp., 1976.
I.: KÖRMÖCZI László: A világnyelv kérdése és ~. Nagykörös, 1933. – KAZINCZY Ferenc: Pályám emlékezete. Új. kiad. Bp., 1956. – EÖTVÖS Lajos: ~. Vp., 1866. – FERENCZI László: A remény zuhatagja. Bp., 1988. – Harmath–Katsányi. –Szinnyei. V. köt.– ÚMÉL III. köt. – ÚMIL 2. köt.